Reggel kinyitom a szemem és csöndben elmormolok egy imát, hogy adjon nekem a Létezés elég energiát a mai naphoz, mert a testemben valami vírus mocorog, a tájat kitartó köd takarja, az idő pedig engem is szorít, mert a könyvnek nyomdába kell kerülnie mihamarabb.
Szóval nem engedhetem, hogy a mai nap legyűrje a lendületemet, dolgozok tovább. Alakul a műanyag mese, pár képet beilliesztek róla előlegnek:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése