2013. február 21., csütörtök

Télvégi pillanatok

Úgy közeleg a megvalósulás pillnanata, mint valami gőzmozdony, hangosan dübörögnek az agyamban a kétely mondatai, csikorogva futnak be az utolsó illusztrációs feladatok az elmémbe, fülembe fütyül az a sok kihívás, ami még előttem áll. Azt azonban eddig megtanultam, hogy az előre haladásnak ára van, amit meg kell fizetni. Nem akár mivel: el kell hagynom a konfort zónámat. Előre láthatólag ez március 7-én következik be, amikor is elindulok haza Magyarországra, hónom alatt a klímanós mappámmal, meg egy kézirattal,(meg egy hosszú listával az elintézésre váró dolgokról). Íme néhány jó hír, amíg így meglapulva, csöndben dolgoztam két bejegyzés között:
- a héten készen leszek a képekkel(ez csak blöff, mindig csúszok pár napot...hahaha)
-2 héten belül kész a nyelvi lektorálás(muszáj neki, mert indulok haza a nyomdába), lelkes lektorunk sasszeme minden hibát kigyomlál
- nyomda megvan, Nyíregyházán adunk életet az első példányoknak
- elkezdődött az angol nyelvre fordítás, pályázni készülünk és egy angol kiadóhoz
- német nyelvű fordítás folyamatban van
- a könyv hátuljára egy fantasztikus embertől várunk ajánlást, személye egyenlőre még titok
- márciusban talán kezembe fogom a könyvet. A 'megvásárlási lehetőségek' címszó a sürgős elintézendők listáján piroslik, amint megvan a konkrét, úgy BIZTOSAK lehettek benne, hogy tudni fogjátok.
Pár kép persze jár cserébe azért, hogy idáig olvastátok a bejegyzést. Képek a műhelyemről, hogy lássátok, többek között hol készülnek a manók, illetve 2 kép a kiegészítő grafikák sokaságából, most ők a kedvenceim:


"- Azt hiszem, valami rosszat ehettem este, lefekvés előtt- mondta ArTúr elcsukló hangon két lapos pillantás között- nem hiszem, hogy ma edzeni tudnék."-komposzt mese


Bajba jutott borz- műanyag mese

a pármai alkotó sarok

kis részletek: Carl és az ásókapanagyharang

Figyeli minden mozdulatom. Kíméletlenül kritikus, de mindig igaza van..

2013. február 15., péntek

Hasznos Halom

A klímanókat nem elég megálmodni, megrajzolni. Nem elég meghallgatni a meséiket, lejegyezni, kiszínezni. Kell egy mögöttes világ. Kell a kis fenekük alá szék, a hegyes fülek fölé egy hajlék. Szóval kreálni kell egy egész világot köréjük, hogy hiteles legyen az egész. Gyerekként(és most is) a legjobban a kis részletekben szerettem bogarászni. És még egy dolgot szerettem nagyon: bunkert építeni. Építettünk hóból kunyhót, megszálltunk bokrokat, amik belsejében szállást találtunk, terítettünk le asztalt nagy pokróccal, hogy elbújjunk alatta. Nagyapám szép alföldi góréját szálltuk meg, telehurcoltuk mindennel, amitől otthonosnak érezhettük.(aki nem tudja, milyen épület az a góré, az küldjön egy kérdőjjelet kommentben)
A hajlék építés bizonyára valamilyen ősi ösztön, az elmúlt két napban kiélhettem rendesen ezt a vágyat, megfestettem a klímanók faluját. 
A képek gyorsan jöttek a fejemben, már kezdettől fogva láttam magam előtt ezt a kis manótanya birodalmat, ám a nevén nagyon sokat kellett törni a fejem. Az első verzió(amit még nem is én találtam ki, csak épp nem volt frappánsabb szavam rá): Manófalva...uhhhh...mindig felállt a szőr a hátamon ettől a kifejezéstől. Azt hiszem, tíz emberből 9 biztosan ezt a megoldást mondaná erre a kérdére:
-Szerinted hogyan nevezzük azt a falut, amit manók laknak?.....Szóval nem túl kreatív. A megoldás akkor jött, amikor elkezdtem megírni a Kis Művésznő történetét. (hogy erről még ne hallottatok? sebaj, nem is fogtok, míg nem kerül a kezetekbe egy eredeti Hulladék Históriák példány) Szóval a Kis Művésznő árulta el a nevét a falunak: Hasznos Halom. Ah, én bele szerettem egyből, ahogy kimondtam! Színes és fekete-fehér részletek, tessék:


Meserészlet hozzá:


Hasznos Halom.
"Micsoda beszédes név, igaz? Így hívják a klímanók titkos helyen megbúvó aprócska faluját.
Egyre otthonosabb lett, ahogy a házikók csinosodtak, abban azonban nem tudtunk megegyezni, mi lenne a legszebb név az otthonunknak. Külön - külön mindegyik háznak megvolt a saját jól csengő neve:
 Komposzt Karcsi háza a Komposzt Kupac nevet viselte.
Papír Apó ezt kanyarította nagy piros betűkkel a bejárata felé: Skatulya Tanya.
Üveg Néne házát mindenki Üveggyöngynek nevezte. Sokszor hallatszott az Üveggyöngy felől Fiola Fióna csodás üveghangszer játéka.
A Konzerv Kuckót Fém Frici lakta.
Pille Panni flakon kunyhóját Palack Laknak keresztelte cserfes kis lakója.
Az én kapitányi kunyhómra is kiírtuk: Klíma Kunyhó, még aznap, amikor megérkeztek közénk a klímanók.
Mindentbele Béla háza volt az egyetlen, ami nem a faluban lapult. Nagyon megszokta már a régi szeméttelepen eszkábált kis viskóját. Még neve sem volt, de ő valahogy ezt soha nem bánta.
A falu nevében azonban sehogyan sem tudtak dűlőre jutni. Így hát a falu sokáig névtelen maradt.
 Azon a napon azonban, amikor megérkezett hozzánk a Kislány, minden megváltozott. Nem csak a falunk kapott végre nevet, nem bizony. Azon a szép tavaszi napon ismét híd épült ember és manó között." 

2013. február 7., csütörtök

Előzetes

3 napja tavaszillatú a levegő. A fák még teljesen csupaszok, de reggelente néhány érzelmesebb lelkületű madár már szerelmesen óbégat az ágak végén, amitől az ember önkéntelenül is jobb kedvre derül. Jó kedvtől pedig fokozódik a munkakedv is, ha így haladok, február 20-ra készen leszek az illusztrációkkal. Pár részletet kiragadtam belőlük, tessék:


2013. február 4., hétfő

Hulladékollázsolok

Van egy fura szokásom, amit évek óta gyakorolok: ha éppen valami jól alakul, boldog vagyok, sikerül valami, készítek magamnak egy mentális üzenetet, és vissza küldöm korábbi, kevésbbé feltöltött énemhez. Ez valahogy így hangzik:
-Drága én! Tarts ki, mert jó úton vagy, haladj előre bátran, mert most nagyon boldog vagyok!

Ma is elküldök egy ilyen üzit annak az énemnek, aki 2 éve elkezdte rajzolni a klímanókat, mert Ihelt velem van, szépen alakulnak a képek, dolgos-szorgos napok ezek!
Minden egyes meséhez készül egy hulladékollázs(hulladék anyagok felhasználásával készült festett/ragasztott kép). Elkészült a műanyag meséhez, a papír meséhez és az üvegmeséhez a kép, ide most csak egy kép készítésének történetét illesztem, mert hát a több meglepetés...:-)
A papírmese kollázs:

És mivel igen jó kedvemben vagyok, még egy meserészletet is idebiggyesztek hozzá:


"Amikor odakinn egyre hamarabb tér nyugovóra a nap, a bokrok bogyóit megcsípi a dér, és az esőmanók gyakran felhőkbe tömörülve tolonganak a szürke ég alján, Papír Apó háza mögötti műhelyben tett-vett, készült a télre. Ebbe a műhelybe gyűjtögette egész éven át a papírokat mindenfelől: Mindentbele Béla szemétdombjairól, erdők ösvényei mellől, árokpartok fű borította széleiről, járdák padkája mellől. Télen aztán csuda dolgokat művelt a sok eldobált papírhalomból: madarakat hajtogatott, amik csiripelni is tudtak, repülőket, amik visszaszálltak gazdájukhoz, csodálatos virágokat ragasztott, olyanokat, amikből mesés illat áradt."