2013. január 30., szerda

Köd, tea, meló

Reggel kinyitom a szemem és csöndben elmormolok egy imát, hogy adjon nekem a Létezés elég energiát a mai naphoz, mert a testemben valami vírus mocorog, a tájat kitartó köd takarja, az idő pedig engem is szorít, mert a könyvnek nyomdába kell kerülnie mihamarabb.
Szóval nem engedhetem, hogy a mai nap legyűrje a lendületemet, dolgozok tovább. Alakul  a műanyag mese, pár képet beilliesztek róla előlegnek:-)





2013. január 28., hétfő

Komposzt mese

Ihlet megérkezett, fel is álltam rá, ki is vitt a partra szépen:-)
Hétvége munkával telt, rakok ide nektek egy összeállítást. A teljes végeredményt azonban most nem rakom ki, megcsodálhatja majd bárki a kész könyvben.
Ez a kollázs a komposzt meséhez készült, íme:


A komposzt mese kollázsához használt anyagok:
-só
-tojáshéj
-szárított narancs/citrom karikák
-préselt falevél
-hagymahéj
Készül a műanyag mese....

2013. január 21., hétfő

Munka, ihlet, kukacok

Nagy a lendület. Ma megváltom a világot. Kezemben a ceruza, kikészítve a festékes paletta.... Ihlet elkerül, nézek ki az ablakon, és lesem azt a hullámot, amin végre hasíthatok nagy tempóban az ecsetembe kapaszkodva. Telefon, amit néznek, de nem csörög. Ilyenkor két dolog segít:
1. beletörődök a helyzetbe, nem eröltetem, 5 éves illusztrátori tapasztalat súgja a fülembe, hogy ne görcsöljek ilyenkor.( Nem mondom, hogy mindig megy, szinte mindig átelesek alkotáskor a nagylenület-csalódás-szenvedés-harcolás-megadás fázisain.) Szóval megadom magam, mert az ihlet rajtam túlnyúló dolog. Ám lehet azért csalogatni. Itt a következő lépés:
2. örömrajzolásba kezdek. Ez mindig bejön, mert azonnal, instant módon felszökik az energiaszintem. Keresek egy olyan feladatot, amire már rég áhítozom, és elmélyedek benne. Ilyenkor repül az idő, és megérkezek a jelenbe, ami mint egy folyó, visz magával, áramlok, boldog vagyok. Így van ez ma reggel is:

Örömrajzolás gyümölcse ez a pár kukac itt. Csak annyit árulok el róluk, hogy a komposzt mese részei. 



"Jöttek a versenyzők minden felől: érkezett bányászmanó fejlámpás kukaccal, szántóföldi krumplimanó kövér gilisztával, erdei avarmanó szőrös hernyójával, fakúszó manó almakukacával, vakondkergető manó harcos gilisztával."
(3. titkos fogás az ihlet csalogatására: takarítás. Mint kinn, úgy benn. Ebéd után portörlőt ragadok:-)

2013. január 18., péntek

Még egy lépés előre

Dobpörgés és harsonaszó mellett jelentem be újabb segítőnket, társunkat a szelektív kukákkal övezett utunkon: Dr Kertész Virág, a Hulladék Históriák meseszövegének nyelvhelyességi és irodalmi lektora.
Virág azok közé az emberek közé tartozik, akik olyan természetességgel léptek be az életembe, mintha mindig is ott lettek volna.(bizonyára így is van, biztos ti is átéltetek már olyan találkozást, amikor bizonyossággal éreztétek, hogy bár ebben a formában elsőnek találkoztok, mégis, a szívetekkel ismeritek egymást ősidők óta).
Virág ugyanolyan ajándék az élettől, mint Csillukám(előző bejegyzés), úgy nyújtott segítő kezet, hogy nem kérdezett szinte semmit. Ugye nem kell mondanom, hogy ebben a világban micsoda ritka madár az ilyen?
Ezzel a bejegyzéssel (is) szeretnék köszönetet mondani tévedhetetlen szeméért, hibáimat kigyomláló álhatatos munkájáért, megfontolt, bölcs tanácsaiért.
Az első kép, amit feltöltök róla nektek, az előző héten készült vele, amikor közösen megmásztunk egy hegyet. Micsoda szimbólikus jelenet!
És egy másik képet is kaptok róla, mellé sétált Üveg Néne. Nem csoda, hiszen Virág pont olyan bölcs, tapintatos és kedves, mint az öreg üveganyó karaktere!

2013. január 11., péntek

Egyről a kettőre...

Fiatalos, lendületes, fejlődő -és hát egyszemélyes- csapatom kétszemélyesre bővült!
Örömmel mutatok be egy olyan valakit, aki betölti agyam hiányzó(és gyakorlatias) felét, aki kezem magyarországi meghosszabbítása, a Hulladék Históriák könyv segítőjét, dúláját: Hodos Csillát.
A könyv írója és illusztrátoraként, magánkiadásban induló könyvecske megálmodójaként nem könnyű az előre haladás, főleg, hogy nincs egy szőrösszívű főnököm, aki reggel megkérdezze, hogy:
- Rozikám, aztán hogy áll az a szövegszerkesztés?
vagy:
- Marikám, 2-re a következő illusztráció az asztalomon legyen!
vagy:
- Bözsikém, a nyomdáktól megkért árajánlatok tegnap előttre kellenek!
Szóval nehéz egyedül megalkotni egy könyvet. Pontosabban nem is lehet. Itt egy kép az én Csillámról, aki nem csak munkában társ, hanem régi barátnőm is.
Fiola Fióna illik szerintem
Csilluhoz leginkább,
mert szép, sugárzó és
kreatív!!

Imígyen szól magáról, túlzott szerénységgel-ne féljetek, mindjárt kiegészítem:-)

"Hodos Csilla vagyok 27 éves óvodapedagógus, csecsemő és kisgyermekgondozó, valamint családi napközi vezető. Budapesten vezetem testvéremmel közösen megálmodott bölcsődénket. Szívügyemnek tartom a környezetünkre való odafigyelést, annak ápolását védését.... Mint minden gyermek játékon keresztül sajátítja el az ismereteket, dolgozza fel a körülötte zajló világ eseményeit, így ez a mesekönyv nagy segítségükre szolgálhat megismerni azt."
Így szól a kiegészítésem:
Hodos Csilla annak a bölcsődének fáradhatatlan vezetője, amit nővérével-ősbarátnőmmel- gyakorlatilag a semmiből építettek fel Budapest szívében.(nézzetek rá az oldalra, csak ajánlani tudom minden anyukának:Manócska Bölcsőde) Az az elköteleződés, odafordulás, jelenlét, amivel a gyerekekkel foglalkozik, arra enged következtetni, hogy igazi hivatásának élő, saját útját járó, önazonos csajszival van dolgunk. Csilla nem csak azért került be a csapatba(ahhh...de jó, csapat!), mert kiválló gyakorlatiasságával, gyermekcentrikusságával kellő kompetenciát nyújt, hanem mert olyan önzetlenséggel fordult az ügy felé, ami párját ritkítja. Csilla 2 hónap alatt(másodmagával-Bajor Nóra, óvodapedagógus) kidolgozta a könyv hátuljába tervezett játékötleteket, kreatív feladatokat, illetve saját bölcsődéjük kiemelt szempontjaként kezeli a környezettudatos gondolkodást, viselkedésformát. 
Egy szóval összefoglalva: megfogtam az isten(nő) lábát!
puszillak drága, szinte hallom, hogy kuncogsz/ó Riácskám, miket írsz te itt - mondatot, ahogy végigolvastad a bejegyzést. Remek.

2013. január 9., szerda

Üveg Néne 1vs2

Újévi lendülettel köszöntök minden hűséges olvasót, aki ez után a hosszú hallgatás után is rákattint szerény kis blogomra:-)
 Habár a felszín csendes, ám a mélyben nagy erők munkálkodnak, és sok mindennel készülök előrukkolni. Azon a jól csengő klisén túl, hogy hagyom, had ülepedjenek a dolgok bennem(=utazok, bambulok, neten szörfözgetek, ill. minden mást csinálok), a meseszöveg átvizsgálásával vagyok elfoglalva. Ez sem más, mint egy portré rajzolása: az alkotó maszírozza a papírt erősen, dolgozik, izzad, rajzol, pár óra után feláll és messzebbről megpillantja az eredményt, majd szembesül vele, hogy az egyik szem kicsit felcsúszott, a másik fül szemernyit lóg, és inkább hasonlít a saját képmására, mint a modellére. Ilyen ez a korrektúra, pár hét elteltével sokkal jobban látom a logikai, retorikai, stílusbeli bakikat, mint amikor már tizedjére próbálom élvezhető szöveggé formálni a történetek fonalát.
Míg kritikus szemem a meseszöveget mustrálja, addig itt van nektek érdekesség képpen Üveg néne legelső karakter ötlete. Nektek melyik tetszik jobban? Az öregebb verzió került a mesébe, így sokkal inkább kifejezi azt a csendes, leülepedett bölcsességet, amit a neve sugall.(kommentet a bejegyzés végén található világosabb mezőben található" nincsenek megjegyzések" ill. "X megjegyzés" linkre kattintva tudtok hagyni...oké, én mindent megtettem az interakció érdekében)