Van egy fura szokásom, amit évek óta gyakorolok: ha éppen valami jól alakul, boldog vagyok, sikerül valami, készítek magamnak egy mentális üzenetet, és vissza küldöm korábbi, kevésbbé feltöltött énemhez. Ez valahogy így hangzik:
-Drága én! Tarts ki, mert jó úton vagy, haladj előre bátran, mert most nagyon boldog vagyok!
Ma is elküldök egy ilyen üzit annak az énemnek, aki 2 éve elkezdte rajzolni a klímanókat, mert Ihelt velem van, szépen alakulnak a képek, dolgos-szorgos napok ezek!
Minden egyes meséhez készül egy hulladékollázs(hulladék anyagok felhasználásával készült festett/ragasztott kép). Elkészült a műanyag meséhez, a papír meséhez és az üvegmeséhez a kép, ide most csak egy kép készítésének történetét illesztem, mert hát a több meglepetés...:-)
A papírmese kollázs:
És mivel igen jó kedvemben vagyok, még egy meserészletet is idebiggyesztek hozzá:
"Amikor odakinn egyre hamarabb tér nyugovóra a nap, a
bokrok bogyóit megcsípi a dér, és az esőmanók gyakran felhőkbe tömörülve
tolonganak a szürke ég alján, Papír Apó háza mögötti műhelyben tett-vett,
készült a télre. Ebbe a műhelybe gyűjtögette egész éven át a papírokat
mindenfelől: Mindentbele Béla szemétdombjairól, erdők ösvényei mellől, árokpartok
fű borította széleiről, járdák padkája mellől. Télen aztán csuda dolgokat
művelt a sok eldobált papírhalomból: madarakat hajtogatott, amik csiripelni is
tudtak, repülőket, amik visszaszálltak gazdájukhoz, csodálatos virágokat
ragasztott, olyanokat, amikből mesés illat áradt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése