2013. január 21., hétfő

Munka, ihlet, kukacok

Nagy a lendület. Ma megváltom a világot. Kezemben a ceruza, kikészítve a festékes paletta.... Ihlet elkerül, nézek ki az ablakon, és lesem azt a hullámot, amin végre hasíthatok nagy tempóban az ecsetembe kapaszkodva. Telefon, amit néznek, de nem csörög. Ilyenkor két dolog segít:
1. beletörődök a helyzetbe, nem eröltetem, 5 éves illusztrátori tapasztalat súgja a fülembe, hogy ne görcsöljek ilyenkor.( Nem mondom, hogy mindig megy, szinte mindig átelesek alkotáskor a nagylenület-csalódás-szenvedés-harcolás-megadás fázisain.) Szóval megadom magam, mert az ihlet rajtam túlnyúló dolog. Ám lehet azért csalogatni. Itt a következő lépés:
2. örömrajzolásba kezdek. Ez mindig bejön, mert azonnal, instant módon felszökik az energiaszintem. Keresek egy olyan feladatot, amire már rég áhítozom, és elmélyedek benne. Ilyenkor repül az idő, és megérkezek a jelenbe, ami mint egy folyó, visz magával, áramlok, boldog vagyok. Így van ez ma reggel is:

Örömrajzolás gyümölcse ez a pár kukac itt. Csak annyit árulok el róluk, hogy a komposzt mese részei. 



"Jöttek a versenyzők minden felől: érkezett bányászmanó fejlámpás kukaccal, szántóföldi krumplimanó kövér gilisztával, erdei avarmanó szőrös hernyójával, fakúszó manó almakukacával, vakondkergető manó harcos gilisztával."
(3. titkos fogás az ihlet csalogatására: takarítás. Mint kinn, úgy benn. Ebéd után portörlőt ragadok:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése