Hulladékollázs

Mielőtt tovább haladnánk a karakterek bemutatásával, és elárasztanám a blogomat még több manóval, közbe szúrok egy bejegyzést a könyv illusztrációiról. Az a mesés gondolatom támadt klímanó rajzolás közben, hogy milyen szép dolog lenne, ha nem csak az ecsetet forgatnám harciasan egy szemét mentesebb jövőért, hanem valóban fel is használnám a hulladék anyagokat a könyv illusztrálásához. Sose voltam valami nagy kollázs fanatikus, mióta a főiskolán leróttam a kötelező köröket kollázs téren, nem is gondoltam rá, hogy még egyszer ollót meg ragasztót ragadok alkotás közben. 

Mégis megtettem, és az ötlet bevált, mert úgy éreztem, sokkal inkább hiteles lesz egy mesekönyv a hulladékról, valódi hulladékok felhasználásával. És nem is utálom annyira a ragasztgatást, mint elsőnek gondoltam. Sőt.

Másfél éve készült el ez a kollázs Mindentbele Béla meséjéhez, ha lemaradtatok volna a sztoriról, úgy most gyorsan görgessetek lentebb egy bejegyzéssel előrébb. Ez a kép ahhoz a megrendítően drámai pillanathoz készült, amikor Mindentbele Béla szemétdombját elársztja a sok idegen anyag, és tanácstalanul áll a nagyra nőtt probléma előtt.

"Hatalmas volt a rendetlenség
és sehogy se lehetett megállítani a szemétkupac növekedését."

És itt van még egy pici kis rajzocska (ilyen kiegészítő, apró grafikáktól is hemzsegni fog a könyv, ígérem), valódi falevelek és Béla, együtt.

"Mindentbele Béla ott kucorgott az ereszem alatt, kezét-lábát behúzva
a kukaruhájába, csak a szeme látszott ki, ahogyan nagyokat pislogott."

Nagy gyűjtögetésben vagyok, a csomagolópapírok, utcán talált sörbontók, lehullott falevelek, elvesztett gombok, boros címkék, tea filterek és PET palackok egyszerre értékes alapanyagokká váltak (és minden, amit a szkennerem még lenyel a torkán).

Szóval? Mit szóltok a kollázs dologhoz?