Mariann
álmos feje, se szemüveg, se kontaktlencse, reggeli készítés tapogatózva. Férj
mögöttem, neki persze nem kell kávé az ébredéshez, és segédeszköz se a
látáshoz, egyből kiszúrja, amint megindulok a kukához kezemben zöldségszárral,
és így kiált:
- A
műanyagos kukába a paradicsomszárat? Teeee... klímanó!
Na igen,
nálunk itt (Olaszország) három kuka van egy háztartásban. Egy a papírok
számára, egy a lebomló, organikus maradékoknak, egy pedig a műanyagoknak, üvegeknek,
fémhulladékoknak. Persze mindenhol más a rendszer. Sok helyen az üvegeket
külön, a PET palackot külön, fémet külön… attól függ, hol versz tanyát.
Magyarországon nagy átlagban van otthon egy kukád(jelenlévők kivételek, de biztosan hallottatok már olyanról, akinek így van), meg egy nagy konténer a közeledben, oda
hordja a lakóközösség a cuccot, és ha jó fej vagy, akkor veszed a fáradtságot,
és keresel a közelben egy szelektív hulladékgyűjtő szigetet, ahol megcsaphat a
környezettudatosság enyhe kis szele.
Mindenhol
más a helyzet. Belgiumban például büntit is akaszthatnak a nyakadba, ha nem
megfelelően szétválogatva teszed ki a sittet a házad elé, és még a nyakadon is
hagyják egy illatos kis cetlivel, hogy mit nézett el a kedves városlakó. Egy
hete lakhattunk itt Pármában, amikor kiderült, hogy az a szemétlerakó hely,
ahova a konyhai hulladékunkat hordjuk, az kizárólag papírhulladékoknak van fenntartva,
de ez csak akkor szúrt szemet, amikor egy rövid, de harsogó energiával
megtöltött " Solo CARTE" felirat piroslott a kis helyiség ajtaján jól
aláhúzva, tripla felkiáltó jellel. Aznap biztos nem menőztem volna a
regénykémmel, meg manókkal… Ettől a kis mellé nyúlástól eltekintve nagyon
könnyen hozzá lehet szokni a szelektív gyűjtéshez, könnyebben, mint hittem.
Felnőtt (?) fejjel könnyű belátni, meg átérezni, hogy miért is jó, amit teszek.
De térjünk át a gyerekekre, és helyezzük át a súlypontot a felelősségről a
játékra, kalandra. Mert:
- Milyen
más is, amikor a gyerkőc aznap egy kismanónak segít a gyűjtögetésben, akit már
pár meséből megismert, megszeretett? Mennyivel könnyebben talál a megfelelő
kukához a megfelelő szeméttel, ha még a manó matricáját is látja rajta
kiragasztva?
Sunyi
kis bogár ez a két mondat, igaz? Remélem, alattomosan bekúszott, és tovább
olvassátok a blogot egy kis mese előzetesért, amiben rögtön 2 új klímanóval
ismerkedhettek meg. Tessék, Hulladék
Históriák, 1. részlet:
"Nos, pont itt az ideje,
hogy végre tisztázzunk valamit: manók igenis léteznek! Higgyétek el, nem
mondanám, ha nem tudnám biztosan. Hiszen én magam is az vagyok.
A nevem Klímanó Kapitány.
Ó, szinte hallom: Kapitány? És
klímanó? Nem is hallottunk még róla! Nem csodálom, hisz igazán senki sem ismer
bennünket. Mi, manók olyan észrevétlenek próbálunk maradni, amilyen a szél: nem
látod a szemeddel, mégis érezheted az arcodon.
Én, mint a Klímanók Vezére, bárhová bekukkanthatok és beleshetek,
megnézhetem a legrejtettebb titkokat is. Ezért is hívnak Kapitánynak. Nade
klímanó, igaz? Az már igazán különös egy szerzet lehet. Figyeljetek hát!
Volt idő, amikor az emberek és
manók együtt éltek itt a földön. Mára azonban az emberek elfelejtkeztek az apró
szerzetekről, és csak mesékben emlékeznek meg rólunk. Mendemondák keringenek
erre is, arra is: valaki manót látott az alkonyodó erdőben, tündét vélt
megpillantani a folyóparton, vagy koboldot fogott a pincéjében. Sok féle manó
él erdőn, mezőn, városokban. Tudjátok, minden egyes dolognak, ami itt a Földön
létezik, van egy kis manója, aki mindent tud a saját rábízott feladatáról.
Találkozhatsz esőmanóval, álommanóval, erdei gombamanóval, városi utcamanóval,
falusi tojásőrző manóval…
Én ma nektek olyan manókról
mesélek, akikkel akkor találkozhattok, ha belestek a kukátokba otthon, vagy egy
szemétkupac alá, amit valaki ott felejtett valahol. Ők a klímanók.
Gyűjtögetik a szemetet,
keresgélik az elhullajtott vagy eldobott tárgyakat, mindenki a saját fajtáját.
Igazi tisztogató brigád a manók és koboldok nemzetségében. Ó, és nem csak
gyűjtögetnek ám ezek a szorgos kis kezek! Sok-sok olyan anyag van, amit még
újra is hasznosítanak! Különös, igaz? Hisz mit lehet kezdeni a kukánkba
kidobott szeméttel? Pedig nagy szükség van manapság a klímanók szorgoskodására!
Egyre csak halmozódik a szemét és a hulladék, a sok kidobott holmi hegyek
módjára áll olyan helyeken, ahol valaha rét zöldellt, madárfütty hangzott, és patakcsörgedezés
járta!
De ha a legelejéről akarom
kezdeni, akkor először Mindentbele Béláról kell mesélnem Nektek. Itt egy kép
róla, hogy megismerjétek, ha mégis sikerülne megpillantanotok őkelmét, ahogy a
lába kikandikál egy kuka mögül, vagy egy bizonyos öreg utcaseprő kalapja alól
látnátok kilesni."
Háhá!
kép és bejegyzés Mindentbele Béláról a következő bejegyzésben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése